Bejegyzések
2009. április 2., csütörtök
2009. április 1., szerda
2009. március 31., kedd
2009. március 30., hétfő
2009. március 29., vasárnap
2009. március 22., vasárnap
2009. március 8., vasárnap
Ahány ház, annyi fütyülési technika...
Általában azt gondolná az ember, hogy fütyülni csak egy féle módon lehet, és mindenki ugyanúgy fütyül, ha egyáltalán tud fütyülni.
Pedig ez nem így van. Meglepő, de a profi füttyösök, ha időnként elárulnak egy-egy trükköt a technikájukról, akkor kezd összeállni a kép, hogy szinte mindegyikük más és másként fütyül. A szájberendezésük anatómiailag eltér egymástól, a hang képzésének helye a szájüregben eltérő, a levegővételi technikák lehetnek különbözők, másként tudják vibrlálni a hangokat és így tovább.
- Te tudsz úgy fütyülni, hogy nem kifelé fújod közben a levegőt, hanem éppen levegőt veszel, beszívod a levegőt?
Célszerű ezt megtanulni, mert különben egyes dalok fütyülésénél bizony kapkodsz majd a levegő után.
Talán két alapvetően eltérő fütty technikát lehet megkülönböztetni. Az egyik, ami közismertebb, többek által művelt, az úgynevezett "puckler" fütty, amikor az ember az ajkaival csücsörítve képzi a hangokat. A másik, kevesebbek által alkalmazott pedig a "palatal". Ez az, ahogy például Hacki Tamás is fütyül. A palatal amikor a nyelvet a szájpadláshoz emelve alakítjuk a hangokat.
Legyen itt most két példa. A palatal-ra Hacki Tamás (ha már van legalább valami kis hazai:-).
A pucklerre pedig egyik kedvencem, Geert Chatrou, aki már többször is megnyerte a füttyösök világversenyét Louisbourgban.
És, hogy még érdekesebb legyen, mind a ketten ugyanazt a darabot, A Török indulót adják elő:
Hacki Tamás:
Geert Chatrou:
Pedig ez nem így van. Meglepő, de a profi füttyösök, ha időnként elárulnak egy-egy trükköt a technikájukról, akkor kezd összeállni a kép, hogy szinte mindegyikük más és másként fütyül. A szájberendezésük anatómiailag eltér egymástól, a hang képzésének helye a szájüregben eltérő, a levegővételi technikák lehetnek különbözők, másként tudják vibrlálni a hangokat és így tovább.
- Te tudsz úgy fütyülni, hogy nem kifelé fújod közben a levegőt, hanem éppen levegőt veszel, beszívod a levegőt?
Célszerű ezt megtanulni, mert különben egyes dalok fütyülésénél bizony kapkodsz majd a levegő után.
Talán két alapvetően eltérő fütty technikát lehet megkülönböztetni. Az egyik, ami közismertebb, többek által művelt, az úgynevezett "puckler" fütty, amikor az ember az ajkaival csücsörítve képzi a hangokat. A másik, kevesebbek által alkalmazott pedig a "palatal". Ez az, ahogy például Hacki Tamás is fütyül. A palatal amikor a nyelvet a szájpadláshoz emelve alakítjuk a hangokat.
Legyen itt most két példa. A palatal-ra Hacki Tamás (ha már van legalább valami kis hazai:-).
A pucklerre pedig egyik kedvencem, Geert Chatrou, aki már többször is megnyerte a füttyösök világversenyét Louisbourgban.
És, hogy még érdekesebb legyen, mind a ketten ugyanazt a darabot, A Török indulót adják elő:
Hacki Tamás:
Geert Chatrou:
és Fütyülj rá!
2009. március 7., szombat
Őrült ötlet, de hát mi más lenne az élet lényege?!
Úgy egy évvel ezelőtt már nagyon úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Valami jó kikapcsolódás, a mindennapi gürizésből való kiszakadás, amivel egy-két órára teljesen el tudom felejteni az idegfeszítő, megoldásra váró dolgokat és más dimenzióba kerülök.
Ez a másik dimenzió pedig a zene.
Erről nyilván senkinek nem kell részletesen írnom, akit az életében egy egy zeneszám magával ragadott, akit egy komoly, vagy könnyű zenei koncert elvarázsolt már, és érezte, hogy a zene hallgatásakor minden más megszűnt létezni és csak az hangokkal való azonosulás, azok megélése van jelen. Ezt az érzést biztosan mindenki ismeri.
Miután zenei alapismereteim nincsenek - a szokásos pár éves általános iskolai zeneórákat leszámítva, amik leginkább arra voltak jók, hogy minden dal szövegét lehető legpajzánabbra átírjuk, rögtönözve, rosszabb esetben a közkedvelt köpőcsövezésre adtak kitűnő lehetőséget, melyek eredményét sokszor a recsegő, ropogó lemezlejátszó bánta - és a hangszeres karrierem is rögtön az elején törést szenvedett Nagyi csonttörésével együtt (de erről majd máskor, részletesebben) az első kérdés az volt, hogy így felnőtt fejjel, akkor most mihez is kezdjek.
Elkezdtem olvasgatni, keresgélni az interneten, felnőttek zenei képzéséről, ideális hangszerekről, ami elég kiábrándító volt, mert itthon nem tűnik egyszerű dolognak, ha nem gyerekkorodban kezdtél el zenélni. Megint visszaköszönt az a különbség amit az USA-ban láttam és amit itthon tapasztaltam, vagyis az, hogy itthon ha elindul az ember egy irányba, akkor elvárás, hogy élete végéig csak és kizárólag azon az úton haladjon és egészen mást később már ne is kezdjen el, ne is tanuljon. Szemben azzal a tapasztalattal, amit az USA-ban megéltem, amikor a politikai tudomány kurzusokra a húszon évesekkel együtt negyven, ötven éves emberek is jártak, akik már rendelkeztek legalább egy egészen más jellegű végzettség.
De térjünk vissza az elmúlt év történéseire és zenei elhajlásaimra.
Annak idején, gyerekkoromban, a 80-as években elég sokat fütyüréztem és emlékszem, hogy a Hacki Tamás egyik, másik lemezének számai is megvoltak magnószallagon, amiket (szó szerint) rongyosra hallgattam. Aztán pár évvel ezelött megint felfedeztem magamon a fütyürészés tüneteit, ha néha, néha ha a Hacki itthon adott egy koncertet és tudtam róla, akkor elmentem.
Elkezdtem az internet keresgélni, hogy van-e valami kis oktatás, képzés, vagy egyáltalán a Világon van még valaki a Hacki Tamáson kívül, aki ilyet művel. Akkor sajnos nem találtam semmit.
De nem adtam fel és közel egy éve megint kutakodni kezdtem és most már sikerrel jártam!
Egyrészt rábukkantam egy internetes közösségre - na mi mindenre jó a social network és comminty:-) - ami pont a Világ különböző országaiban élő profi és amatőr füttyösöket hozta össze. Ez a Yahoo-n közösségei között az egyik: http://launch.groups.yahoo.com/group/Orawhistle/.
Másrészt a YouTube-on is találtam a Hackin kívül is füttyösöket.
Kiderült, hogy rohangászik rajtam kívül is pár őrült, aki hivatásból (na ilyenből talán ha öt van az Világban), vagy hobbiból fütyülnek.
Innentől kezdve nincs megállás, fütyülök rá és gyere velem
Ez a másik dimenzió pedig a zene.
Erről nyilván senkinek nem kell részletesen írnom, akit az életében egy egy zeneszám magával ragadott, akit egy komoly, vagy könnyű zenei koncert elvarázsolt már, és érezte, hogy a zene hallgatásakor minden más megszűnt létezni és csak az hangokkal való azonosulás, azok megélése van jelen. Ezt az érzést biztosan mindenki ismeri.
Miután zenei alapismereteim nincsenek - a szokásos pár éves általános iskolai zeneórákat leszámítva, amik leginkább arra voltak jók, hogy minden dal szövegét lehető legpajzánabbra átírjuk, rögtönözve, rosszabb esetben a közkedvelt köpőcsövezésre adtak kitűnő lehetőséget, melyek eredményét sokszor a recsegő, ropogó lemezlejátszó bánta - és a hangszeres karrierem is rögtön az elején törést szenvedett Nagyi csonttörésével együtt (de erről majd máskor, részletesebben) az első kérdés az volt, hogy így felnőtt fejjel, akkor most mihez is kezdjek.
Elkezdtem olvasgatni, keresgélni az interneten, felnőttek zenei képzéséről, ideális hangszerekről, ami elég kiábrándító volt, mert itthon nem tűnik egyszerű dolognak, ha nem gyerekkorodban kezdtél el zenélni. Megint visszaköszönt az a különbség amit az USA-ban láttam és amit itthon tapasztaltam, vagyis az, hogy itthon ha elindul az ember egy irányba, akkor elvárás, hogy élete végéig csak és kizárólag azon az úton haladjon és egészen mást később már ne is kezdjen el, ne is tanuljon. Szemben azzal a tapasztalattal, amit az USA-ban megéltem, amikor a politikai tudomány kurzusokra a húszon évesekkel együtt negyven, ötven éves emberek is jártak, akik már rendelkeztek legalább egy egészen más jellegű végzettség.
De térjünk vissza az elmúlt év történéseire és zenei elhajlásaimra.
Annak idején, gyerekkoromban, a 80-as években elég sokat fütyüréztem és emlékszem, hogy a Hacki Tamás egyik, másik lemezének számai is megvoltak magnószallagon, amiket (szó szerint) rongyosra hallgattam. Aztán pár évvel ezelött megint felfedeztem magamon a fütyürészés tüneteit, ha néha, néha ha a Hacki itthon adott egy koncertet és tudtam róla, akkor elmentem.
Elkezdtem az internet keresgélni, hogy van-e valami kis oktatás, képzés, vagy egyáltalán a Világon van még valaki a Hacki Tamáson kívül, aki ilyet művel. Akkor sajnos nem találtam semmit.
De nem adtam fel és közel egy éve megint kutakodni kezdtem és most már sikerrel jártam!
Egyrészt rábukkantam egy internetes közösségre - na mi mindenre jó a social network és comminty:-) - ami pont a Világ különböző országaiban élő profi és amatőr füttyösöket hozta össze. Ez a Yahoo-n közösségei között az egyik: http://launch.groups.yahoo.com/group/Orawhistle/.
Másrészt a YouTube-on is találtam a Hackin kívül is füttyösöket.
Kiderült, hogy rohangászik rajtam kívül is pár őrült, aki hivatásból (na ilyenből talán ha öt van az Világban), vagy hobbiból fütyülnek.
Innentől kezdve nincs megállás, fütyülök rá és gyere velem
és fütyülj rá!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)